Fogászati Implantológia

A fogászati implantológia (dento-alveolaris vagy oralis implantológia) az elveszett, hiányzó fogak pótlását célzó orvosi eljárás, amikor az állcsontokba, illetve azok fogmedri (alveolaris) nyúlványába mûtéttel szövetbarát idegen anyagot helyezünk be. A fogászati implantológiát tudományosan megalapozott, klinikailag jól bevált elfogadott módszerként ismeri el az orvostudomány. A beültetésre kerülõ anyagok minõsége és a kifinomult mûtéti technika lehetõvé teszi, hogy az említett eljárás rutinszerûen alkalmazható legyen a fogazat funkciós és esztétikai rehabilitációjában.
Közismert, hogy a fogak hiánya megnehezíti a táplálkozást, ezáltal az egész szervezet károsodik. Ezen kívül azonban az állcsontokban, az állkapocsizületben, és az arc lágyrészeiben is kedvezõtlen változások, leépülési folyamatok indulnak el: a fogmedri nyúlványok, a fogakat tartó szövetek fokozatosan elsorvadnak, az állcsontok magassága csökken, az arc "összeesik", "megöregedik", a ráncok elmélyülnek. A rendellenes rágás miatt állkapocsizületi elváltozások is keletkezhetnek.
Nagyon sok ember úgy érzi, hogy fogainak elvesztése életük egy korábbi szakaszát zárja le. A fogászati implantáció bevezetése elõtt a részleges foghiány jelentõs hányadában és a teljes foghiány esetében a fogak pótlása csak kivehetõ fogmûvekkel volt lehetséges. A fogpótlás módszereinek fejlõdése, a mind tökéletesebb anyagok alkalmazása sokat javított a kivehetõ fogsorok minõségén, de a lényegét nem tudta megváltoztatni. Annak ellenére, hogy sokan megelégedéssel (vagy beletörõdéssel) viselik kivehetõ fogsorukat, a többség úgy érzi, hogy zavarja õket mindennapi életfunkciójukban. Kellemetlen és deprimáló lehet esetenként kivenni a protézist, az ínyre támaszkodó felületek feltörést, fájdalmat okozhatnak, az evés közben helyérõl elmozduló fogpótlás pedig rendkívül kényelmetlen lehet.

A fogak elvesztésével járó problémák ma már a legtöbb esetben elkerülhetõk. A modern implantációs eljárások, az implantációt elõsegítõ mûtéti módszerek, csontpótló anyagok lehetõvé teszik a funkciós és esztétikai követelményeknek megfelelõ, stabil fogpótlások készítését.
A következõkben pácienseink, betegeink implantációval kapcsolatban felmerülõ kérdései alapján összeállított ismertetõt kívánjuk közreadni. Reméljük, hogy így hozzájárulunk ismereteik bõvítéséhez , a módszer iránti bizalom növeléséhez.

Milyen anyag kerül be az állcsontba beültetéskor?

Az implantológiában legáltalánosabban használt anyag a titán fém. Felületi oxidrétege miatt igen stabil, továbbá magas a felületi energiája, felületi feszültsége, ezért képes magáhozkapcsolni a víz, a nátrium, kálcium, klór, foszfát, stb. molekulákat, fehérjéket, amelyhez a csontszövet fehérjestruktúrái késõbb kötõdni tudnak. Így létrejöhet az osszeointegráció, az implantátum csontos rögzülése. A titán fémet több orvosi szakterületen is alkalmazzák (baleseti sebészetben a törött csontok egyesítésére, rögzítésére, a rekonstrukciós sebészetben az elveszett szövetek pótlására, a forma helyreállítására, az izületi sebészetben stb.) A csontosan rögzült implantátumra felépíthetõ a fogpótlás.

Milyen elõfeltételei vannak az implantációnak? Mikor nem lehet beültetni a titán gyökeret?

Az enosseális (csontba helyezett) implantáció elõfeltétele a megfelelõ alakú méretû, és szöveti felépítésû csont, amelybe az implantátum behelyezhetõ. Tudni kell, hogy a fogak elvesztése után a fogakat tartó csont fokozatosan sorvad. Az atrofia egy-egy csonton belül is különbözõen játszódik le, de mindenképpen más a sorvadás iránya és mértéke a felsõ és más az alsó állcsonton.

A felsõ és az alsó állcsont fogmedri nyulványának különbözõ sorvadási tipúsai.

Több évtizedes klinikai megfigyelések azt igazolják, hogy a titán implantátum beültetése jelentõs mértékben csökkenti a fogágy sorvadását. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a fogak elvesztése után mielõbb célszerû implantátumot behelyezni. Nem kell várni a nagyfokú csontsorvadásig, amikor már nincs megfelelõ mennyiségû csont az implantátum számára. Mint azt a röntgenképek is mutatják.

Hogyan készüljünk fel az implantációra?

Az implantációt végzõ orvos mindenek elõtt tájékozódik a páciens általános egészségi állapota felõl, majd kérdésekkel úgy irányítja páciensét, hogy a jövetelét megelõzõ, fogazatát és állcsontját érintõ eseményekrõl, valamint a helyreállítással kapcsolatos igényekrõl a lehetõ legtöbbet megtudjon.
Ezután klinikai és röntgenvizsgálatokkal mérik fel a fogazat, az íny, a száj lágyrész képleteinek, és az állcsontok állapotát. A vizsgálatok alapján készíthetõ el a fogazat rehabilitációját célzó kezelési terv. A cél a fogazat esztétikai és funkciós helyreállítása. Ez azt jelenti, hogy a fogpótlás tervét és az implantációs tervet együtt kell elkészíteni. Az elkészült tervet a pácienssel egyeztetik. Tekintettel arra, hogy e mûvelet során idegen anyagok kerülnek a szervezetbe, a felvilágosítás tényét és a páciens beleegyezését a mûtétbe, célszerû írásban rögzíteni.
Amennyiben a fogazat, íny, és a csontok állapota igényeli, meg kell tenni az elõkészítõ mûveleteket. (A gyulladásos szövetek eltávolítása, dental-higienes kezelés, a csontok, lágyrészek szükség szerinti kezelése stb.)
A mûtét gyakorlatilag egyszerû, jól felkészült szakorvos számára rutin feladat. Járóbeteg ellátásban, helyi érzéstelenítéssel elvégezhetõ.

Milyen kockázatot vállal a páciens, amikor implantációt végeznek el rajta?

Tudni kell, hogy ha egy szervezetbe bármilyen anyagot is beültetünk, az kockázattal jár. A leggondosabb elõkészítés, tervezés és kivitelezés mellett is elõfordulhat, hogy az implantátumot el kell távolítani. A szövõdményekrõl és kockázatokról részletes felvilágosítást a kezelõorvos ad. Azt azonban a több évtizedes implantációs tapasztalatok bizonyították, hogy a sikeres implantációk aránya jóval meghaladja a 90 %-ot.

Mennyire fájdalmas a mûtét? Mire kell számítani?

Az implantáció mûtéti beavatkozás, amely elvégezhetõ helyi érzéstelenítésben és altatásban is. Betegeink szorongásának feloldása érdekében, mûtét elõtt nyugtató-lazító gyógyszert adunk. Egy-két implantátum behelyezése foghúzással egyenértékû terhelést jelent. A modern érzéstelenítõ gyógyszerekkel a mûtét teljesen fájdalommentes. Több implantátum egyidejû behelyezésekor, vagy erõsen szorongó páciensek esetén teljes altatást alkalmazunk. A mûtét utáni fájdalom, duzzanat, és kellemetlenségek elkerülése érdekében gyógyszerekkel látjuk el pácienseinket.

Hogyan zajlik le a mûtét?

Az implantátum helyének, méretének és a behelyezés irányának elõzetes megtervezése és érzéstelenítés után feltárjuk a csontot, és az implantációs módszer elõírása szerint lépésrõl-lépésre elkészítjuk az implantátum "fészkét". Az implantátum behelyezése után zárjuk a sebet. Egy hét múlva kontroll vizsgálat szükséges, amikor, eltávolítjuk a varratokat.

Mikor lehet megterhelni az implantátumot mikor kerülhetnek rá a fogak?

Megkülönböztethetünk egy-és kétfázisú mûtéti technikát. Az egyfázisú mûtét esetén, az implantátum behelyezésekor egyúttal bekerül az a felsõ titán fej amely rövid idõn belül terhelhetõ, és elkészíthetõ rá a fogpótlás.
Elõnye:
-nincs második mûtét,
-rövid idõ alatt elkészül a fogpótlás.
Hátránya:
-A szájüregbe nyúló implantátum fej ill. nyaknál bakteriális invázió juthat az íny alá, amely az implantátum körüli csont gyulladását okozhatja.

Az azonnali terhelés és a részben nem steril gyógyulás nem kedvez az osszeointegrációnak, azaz a csontsejtek megtapadásának. Az ásványi anyagok beépülésének, megkötõdésének feltételei sem ideálisak.
Elméleti és gyakorlati szempontból is kedvezõbbnek mondható a kétfázisú módszer, amikor az elsõ fázisban történik az implantáció és a beültetés után azonnal zárjuk a sebet, steril körülményeket biztosítva. A meggyógyult íny alatt az implantátum körüli csontszövet zavartalanul gyógyulhat, így a csont szorosan körülveszi a beültetett titán gyökeret.
4-6 hónap után az implantátum feletti ínyrészt eltávolítjuk, és az implantátum furatába un. gyógyuló csavart helyezünk, amely körül az íny begyógyul, és kialakul annak végleges formája. Mintegy 14-16 nap múlva a gyógyulási csavar eltávolítása után becsavarjuk a titán csonkot, amelyre a fogpótlás támaszkodik.

Az alsó fogsorból hiányzó fogak helyére beültetett implantátumok teljes alsó hidat tartanak. A páciens 20 éve elégedett a helyreállított fogazattal.

Felsõ fogak hiánya, esetén elkészített fix hídpótlás, vagy igény esetén az implantátumokon támaszkodó kivehetõ fogpótlás.

Felsõ kivehetõ protézis rögzítése az implantátumokra rögzített sín segítségével.

Az egyik legegyszerûbb eljárás a kedvezõtlen állcsontgerinc miatt nehezen helyéntartható alsó fogsor fixálására hogy az implantátumra gömbfejeket a protézisbe a gömbfejekre illeszkedõ patentokat helyezünk.

Egy fog hiánya estén implantátummal pótolható a hiány.