Dentális Implantológia

Fogászati Implantológia

Milyen anyag kerül be az állcsontba a beültetéskor?

Milyen elõfeltételei vannak az implantációnak? Mikor nem lehet beültetni a titán gyökeret?

Hogyan készüljünk fel az implantációra?

Milyen kockázatot vállal a páciens, amikor implantációt végeznek el rajta?

Mennyire fájdalmas a mûtét? Mire kell számítani?

Hogyan zajlik le a mûtét?

Mikor lehet megterhelni az implantátumot mikor kerülhet rá a fogpótlás?

 

 

Fogászati Implantológia

A fogászati implantológia (dento-alveolaris vagy oralis implantológia) az elveszett, hiányzó fogak pótlását célzó orvosi eljárás, amikor az állcsontokba, illetve azok fogmedri (alveolaris) nyúlványába mûtéttel szövetbarát idegen anyagot helyezünk be. A fogászati implantológiát tudományosan megalapozott, klinikailag jól bevált elfogadott módszerként ismeri el az orvostudomány. A beültetésre kerülõ anyagok minõsége és a kifinomult mûtéti technika lehetõvé teszi, hogy az említett eljárás rutinszerûen alkalmazható legyen a fogazat funkciós és esztétikai rehabilitációjában.
Közismert, hogy a fogak hiánya megnehezíti a táplálkozást, ezáltal az egész szervezet károsodik. Ezen kívül azonban az állcsontokban, az állkapocsizületben, és az arc lágyrészeiben is kedvezõtlen változások, leépülési folyamatok indulnak el: a fogmedri nyúlványok, a fogakat tartó szövetek fokozatosan elsorvadnak, az állcsontok magassága csökken, az arc "összeesik", "megöregedik", a ráncok elmélyülnek. A rendellenes rágás miatt állkapocsizületi elváltozások is keletkezhetnek.
Nagyon sok ember úgy érzi, hogy fogainak elvesztése életük egy korábbi szakaszát zárja le. A fogászati implantáció bevezetése elõtt a részleges foghiány jelentõs hányadában és a teljes foghiány esetében a fogak pótlása csak kivehetõ fogmûvekkel volt lehetséges. A fogpótlás módszereinek fejlõdése, a mind tökéletesebb anyagok alkalmazása sokat javított a kivehetõ fogsorok minõségén, de a lényegét nem tudta megváltoztatni. Annak ellenére, hogy sokan megelégedéssel (vagy beletörõdéssel) viselik kivehetõ fogsorukat, a többség úgy érzi, hogy zavarja õket mindennapi életfunkciójukban. Kellemetlen és deprimáló lehet esetenként kivenni a protézist, az ínyre támaszkodó felületek feltörést, fájdalmat okozhatnak, az evés közben helyérõl elmozduló fogpótlás pedig rendkívül kényelmetlen lehet.

 


A fogak elvesztésével járó problémák ma már a legtöbb esetben elkerülhetõk. A modern implantációs eljárások, az implantációt elõsegítõ mûtéti módszerek, csontpótló anyagok lehetõvé teszik a funkciós és esztétikai követelményeknek megfelelõ, stabil fogpótlások készítését.
A következõkben pácienseink, betegeink implantációval kapcsolatban felmerülõ kérdései alapján összeállított ismertetõt kívánjuk közreadni. Reméljük, hogy így hozzájárulunk ismereteik bõvítéséhez , a módszer iránti bizalom növeléséhez.

 

 

Milyen anyag kerül be az állcsontba beültetéskor?

Az implantológiában legáltalánosabban használt anyag a titán fém. Felületi oxidrétege miatt igen stabil, továbbá magas a felületi energiája, felületi feszültsége, ezért képes magáhozkapcsolni a víz, a nátrium, kálcium, klór, foszfát, stb. molekulákat, fehérjéket, amelyhez a csontszövet fehérjestruktúrái késõbb kötõdni tudnak. Így létrejöhet az osszeointegráció, az implantátum csontos rögzülése. A titán fémet több orvosi szakterületen is alkalmazzák (baleseti sebészetben a törött csontok egyesítésére, rögzítésére, a rekonstrukciós sebészetben az elveszett szövetek pótlására, a forma helyreállítására, az izületi sebészetben stb.) A csontosan rögzült implantátumra felépíthetõ a fogpótlás.

 

 

 

Milyen elõfeltételei vannak az implantációnak? Mikor nem lehet beültetni a titán gyökeret?

Az enosseális (csontba helyezett) implantáció elõfeltétele a megfelelõ alakú méretû, és szöveti felépítésû csont, amelybe az implantátum behelyezhetõ. Tudni kell, hogy a fogak elvesztése után a fogakat tartó csont fokozatosan sorvad. Az atrofia egy-egy csonton belül is különbözõen játszódik le, de mindenképpen más a sorvadás iránya és mértéke a felsõ és más az alsó állcsonton.

A felsõ és az alsó állcsont fogmedri nyulványának különbözõ sorvadási tipúsai.

Több évtizedes klinikai megfigyelések azt igazolják, hogy a titán implantátum beültetése jelentõs mértékben csökkenti a fogágy sorvadását. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a fogak elvesztése után mielõbb célszerû implantátumot behelyezni. Nem kell várni a nagyfokú csontsorvadásig, amikor már nincs megfelelõ mennyiségû csont az implantátum számára. Mint azt a röntgenképek is mutatják.

Azokban az esetekben, amikor a csonthiány nagy mértékû, vagy egyes anatómiai képletek akadályozzák az implantációt, speciális mûtétekkel még mindig lehet segíteni. Ezeket a késõbbiek során ismertetjük.
Vannak azomban olyan körülmények, amikor nem célszerû, vagy nem lehet implantátumot behelyezni. Erre vonatkozóan a kezelõorvost kell megkérdezni. Általánosságban elmondható, hogy súlyos, minden sebészeti beavatkozást ellenjavalló általános, az egész szervezetet érintõ betegségekben nem célszerû megkísérelni implantációt, röviddel az állcsontokat érõ nagy dózisú besugárzás után, valamint a csontszövetek nem gyógyítható elváltozásai, betegségei estén sem javallt implantáció. Külön fel kell hívni a figyelmet a száj higienes állapotára. Elhanyagolt, fogkövekkel zsúfolt, ínygyulladásos száj, vagy a csontokban a fogak körül fennálló gyulladásos folyamatok eleve sikertelenségre ítélik az implantációt.

 

 

Hogyan készüljünk fel az implantációra?

Az implantációt végzõ orvos mindenek elõtt tájékozódik a páciens általános egészségi állapota felõl, majd kérdésekkel úgy irányítja páciensét, hogy a jövetelét megelõzõ, fogazatát és állcsontját érintõ eseményekrõl, valamint a helyreállítással kapcsolatos igényekrõl a lehetõ legtöbbet megtudjon.
Ezután klinikai és röntgenvizsgálatokkal mérik fel a fogazat, az íny, a száj lágyrész képleteinek, és az állcsontok állapotát. A vizsgálatok alapján készíthetõ el a fogazat rehabilitációját célzó kezelési terv. A cél a fogazat esztétikai és funkciós helyreállítása. Ez azt jelenti, hogy a fogpótlás tervét és az implantációs tervet együtt kell elkészíteni. Az elkészült tervet a pácienssel egyeztetik. Tekintettel arra, hogy e mûvelet során idegen anyagok kerülnek a szervezetbe, a felvilágosítás tényét és a páciens beleegyezését a mûtétbe, célszerû írásban rögzíteni.
Amennyiben a fogazat, íny, és a csontok állapota igényeli, meg kell tenni az elõkészítõ mûveleteket. (A gyulladásos szövetek eltávolítása, dental-higienes kezelés, a csontok, lágyrészek szükség szerinti kezelése stb.)
A mûtét gyakorlatilag egyszerû, jól felkészült szakorvos számára rutin feladat. Járóbeteg ellátásban, helyi érzéstelenítéssel elvégezhetõ.

 

 

Milyen kockázatot vállal a páciens, amikor implantációt végeznek el rajta?

Tudni kell, hogy ha egy szervezetbe bármilyen anyagot is beültetünk, az kockázattal jár. A leggondosabb elõkészítés, tervezés és kivitelezés mellett is elõfordulhat, hogy az implantátumot el kell távolítani. A szövõdményekrõl és kockázatokról részletes felvilágosítást a kezelõorvos ad. Azt azonban a több évtizedes implantációs tapasztalatok bizonyították, hogy a sikeres implantációk aránya jóval meghaladja a 90 %-ot.

 

 

Mennyire fájdalmas a mûtét? Mire kell számítani?

Az implantáció mûtéti beavatkozás, amely elvégezhetõ helyi érzéstelenítésben és altatásban is. Betegeink szorongásának feloldása érdekében, mûtét elõtt nyugtató-lazító gyógyszert adunk. Egy-két implantátum behelyezése foghúzással egyenértékû terhelést jelent. A modern érzéstelenítõ gyógyszerekkel a mûtét teljesen fájdalommentes. Több implantátum egyidejû behelyezésekor, vagy erõsen szorongó páciensek esetén teljes altatást alkalmazunk. A mûtét utáni fájdalom, duzzanat, és kellemetlenségek elkerülése érdekében gyógyszerekkel látjuk el pácienseinket.

 

 

Hogyan zajlik le a mûtét?

Az implantátum helyének, méretének és a behelyezés irányának elõzetes megtervezése és érzéstelenítés után feltárjuk a csontot, és az implantációs módszer elõírása szerint lépésrõl-lépésre elkészítjuk az implantátum "fészkét". Az implantátum behelyezése után zárjuk a sebet. Egy hét múlva kontroll vizsgálat szükséges, amikor, eltávolítjuk a varratokat.

 

 

 

Mikor lehet megterhelni az implantátumot mikor kerülhetnek rá a fogak?

 

Megkülönböztethetünk egy-és kétfázisú mûtéti technikát. Az egyfázisú mûtét esetén, az implantátum behelyezésekor egyúttal bekerül az a felsõ titán fej amely rövid idõn belül terhelhetõ, és elkészíthetõ rá a fogpótlás.
Elõnye:
-nincs második mûtét,
-rövid idõ alatt elkészül a fogpótlás.
Hátránya:
-A szájüregbe nyúló implantátum fej ill. nyaknál bakteriális invázió juthat az íny alá, amely az implantátum körüli csont gyulladását okozhatja.

Az azonnali terhelés és a részben nem steril gyógyulás nem kedvez az osszeointegrációnak, azaz a csontsejtek megtapadásának. Az ásványi anyagok beépülésének, megkötõdésének feltételei sem ideálisak.
Elméleti és gyakorlati szempontból is kedvezõbbnek mondható a kétfázisú módszer, amikor az elsõ fázisban történik az implantáció és a beültetés után azonnal zárjuk a sebet, steril körülményeket biztosítva. A meggyógyult íny alatt az implantátum körüli csontszövet zavartalanul gyógyulhat, így a csont szorosan körülveszi a beültetett titán gyökeret.
4-6 hónap után az implantátum feletti ínyrészt eltávolítjuk, és az implantátum furatába un. gyógyuló csavart helyezünk, amely körül az íny begyógyul, és kialakul annak végleges formája. Mintegy 14-16 nap múlva a gyógyulási csavar eltávolítása után becsavarjuk a titán csonkot, amelyre a fogpótlás támaszkodik.

 

 

A következõkben bemutatunk néhány lehetõséget, amikor implantátum segítségével állítottuk helyre a fogazatot.

 

Az alsó fogsorból hiányzó fogak helyére beültetett implantátumok teljes alsó hidat tartanak. A páciens 20 éve elégedett a helyreállított fogazattal.

Fogászati implantációra ideális foghiány az úgynevezett sorvégi hiány, amikor a rágófogak, (kis és nagyõrlõk) hiányoznak. Féloldali sorvégi hiány a kivehetõ pótlás számára kedvezõtlen, de implantációval és fix hídpótlással sikeresen pótolhatók az elveszett fogak.

Amikor minden fog elveszett, megfelelõ csontkínálat esetén lehetõség van arra, hogy a kivehetõ protézist felváltsuk rögzített fogakra, kellõ mennyiségü implantátumot beépítve.A panoráma röntgenkép alapján tervezhetõ az implantátumok mérete és a beültetés helye.

Felsõ és alsó teljes fogatlanság esetén a kivehetõ fogsorok rögzítése.

Felsõ fogak hiánya, esetén elkészített fix hídpótlás, vagy igény esetén az implantátumokon támaszkodó kivehetõ fogpótlás.

Felsõ kivehetõ protézis rögzítése az implantátumokra rögzített sín segítségével.

Alsó fogsor rögzítésének lehetõségei az implantátumokra készített sín, vagypedig gömbfejek segitségével.

Az egyik legegyszerûbb eljárás a kedvezõtlen állcsontgerinc miatt nehezen helyéntartható alsó fogsor fixálására hogy az implantátumra gömbfejeket a protézisbe a gömbfejekre illeszkedõ patentokat helyezünk.

Egy fog hiánya estén implantátummal pótolható a hiány.